Inhalt der Website: Eva Gostoni: HUM-Verlag: Die grosse Kunst des Lebens ist, zwischen den irdischen und den himmlischen Zielen eine Brcke zu bauen, Krper und Seele als sich gegenseitig ergnzende Werte zu erkennen
Stichwort fr Suchmaschinen: Eva Gostoni, transpersonalen Psychologie, alten Weisheitslehren, Astrologie, HUM-Verlag, Mit dem Schicksal in den Hnden, Die Sieben Strahlen, Himmelslichter-Zeitwenden, Gelebtes Licht, Die heilende Kraft der Homopathie, Die Regenbogenbrcke, Institut fr Reinkarnationsmedizin, Die Symbole und ihre Energien, Rituale heilen das Leben, Hoffnung ist Bereitschaft, Vertrauen, innere Verbindung, Seele, Die Wogen des Lebens, Die Zyklen der Entfaltung, Die Lehrer der jungen Menschheit, Die Entstehung der grossen Religionen, Die alten Mysterienschulen, Die Schritte der Evolution, Die geistige Hierarchie, Wenn die Zeiten sich ndern, Das Erbe der Mysterienschulen, Die Selbstwahrnehmung, Wachstum des Bewusstseins, Wahrheit und Wahrheiten, Ein neuer Lehrer fr eine neue Zeit, Die Meister der Hierarchie, Der Pfad der Entfaltung, Die Lichtbrcke, Weiterentwicklung, Wachstum, geistige Weiterentwicklung,Verstndnis fr das Leben, Ich, Zustand der Stille, innere Ruhe
Hinweis: Sie haben die von uns definierten Style-Sheets (CSS) abgeschaltet oder Sie nutzen leider einen älteren Browser, daher wird diese Seite anders dargestellt.
Eva Gostoni már magyarul megjelent könyvei:
A lelket három nagy „burok” veszi körül az élete útjain, de abból csak az egyik, a fizikai test porlad el. Az asztráltest, amely magában hordozza valamennyi érzésünket és vágyunkat, és a gondolati testünk, amely az igazságainkat tartalmazza, tovább él a finomabb anyagú világokban is. Tehát a vágyaink és a gondolataink energiái továbbra is körülvesznek bennünket, és meghatározzák, hogy melyik síkon tartózkodunk, és kikkel vagyunk együtt.
A könyv leírja a különböző síkok jellemzőit, és bemutatja, hogy nincs nagy különbség a világok között. Mert ha a halál után el is veszítjük a fizikai testünket, de továbbra is annak a finomanyagú másában élünk mindazokkal az érzésekkel és gondolatokkal, amelyek jellemeznek bennünket, és amelyek a földi tevékenységünk alapját is adták. Együtt vagyunk szeretteinkkel, és a tevékenységünk hasonló lesz ahhoz, amivel már a földön is szívesen foglalkoztunk. Csak a határaink tágulnak ki, megszünik a testünk ellátásának a kényszere, és szerető segítség vesz minket körül.
Tehát a halál tulajdonképpen nem más, mint egy nagy ki- és belégzés része. A születés, a kilégzés, élettel tölti el az anyag, a gondolatok és a vágyak formáit, és az így láthatóvá vált élet új tapasztalatok színhelye lesz. A halál után, a belégzéskor pedig ismét önmagunkban van a középpont, visszatérünk önmagunkba, hogy feldolgozzuk és megértsük mindazt, amit megéltünk, és egyre több bátorsággal és örömmel álljunk készen egy újabb kilégzésre, egy újabb élettapasztalatra.
A keletkezés és az elmúlás az élet nagy érverése,
és a fejlődés útja.